Család, társ, szeretet…

Figyelek, szemlélődöm, próbálom az eseményeket értelmezni, továbbgondolni.

Kis szalonom ajtajában álltam a minap, néztem a parkoló eseménytelen világát, amikor egy csinos fiatal hölgy jelent meg látókörömben. Nem volt egyedül, két középiskolás korú lány és két óvodás fiú társaságában sétáltak, majd álltak meg nem messze tőlem. Hamarosan kiderült, hogy a két kicsi anyukája, és a nagy fehér autó, amely mellett áltak, az övék. Csendben beszélgetett a két tinédzserrel, közben a két kicsi szaladgált a járdán, meglehetősen öntörvényűen. Anyuka – nevezzük így – a liberális nevelési elveknek megfelelően végtelen türelemmel próbált szóban hatni rájuk: “Ne szaladjatok messzire! Ne ütögesd azt az autót, mert jön a rendőr bácsi!”…

Ebbe az idilli jelenetbe csöppent bele a férj. Vékony fiatal srác nyitja a kocsiajtót, felesége (Anyuka) szinte artikulálatlan hangon ordít rá, valamilyen kulcsot nehezményez. Nem értem, hogy mit, mert annyira eltorzul az arca a beszéd közben, hogy az az értés rovására megy. Férj némán megfordul, és visszamegy, ahonnan jött. Anyuka mintha elvágták volna, csendben beszél tovább a fiatalokhoz.

A történet többi része nem a szemem előtt zajlott, de nem is érdekes. Jöttek azonban a gondolatok, amik azóta is forognak bennem.

Boldog család: lakás, négy nagy kerék, két gyerek. Fiatalok, még előttük az élet java. De mi történt? Nem tudni, nincs előzmény, csak kérdések. Van indok arra, hogy két társ közül az egyik így beszéljen a másikkal? Mit gondol, meddig viselkedhet így? Meddig hunyászkodik meg a másik, mikor mondja azt, hogy elég? Anyuka mindig így beszél Apukával, vagy csak ha indokolt? Esetleg, ha úgy érzi jogosnak? Egyszerűen csak most telt be a pohár, és az élet stresszét valahol le kell vezetnie?

Drága Anyukák, vigyázzatok, sosem lehet tudni, meddig lehet büntetlenül elmenni, mikor mondja a másik, hogy elég. De ha nem is mondja, milyen közös jövő lesz ebből? Hisz hátralevő életeteket együtt terveztétek eltölteni, megadva a gyerekeknek, amit csak lehet.

A fenti történetben tanulság nincs. A két szereplő felcserélhető. De talán látszik a lényeg. Ha két ember között van valami, amit kapcsolatnak nevezünk, – lehet az házastársi, szeretői, baráti, kollegiális – mindben közös az, hogy egy bonyolult, érzékeny egyensúlyú rendszerről beszélünk, amit nagyon könnyű felborítani, és sokkal nehezebb helyrehozni.

Ezek mikéntjéről, a szex szerepéről, és további tanulságosnak szánt történetekről szeretnék írni.

Kiegyensúlyozott kapcsolatokat kíván:

A masszőr

Leave a Comment