A férfi mint állat

Nem védem a férfiakat. A nőket sem!

A klasszikus mondás szerint a férfi és a nő sohasem fogja megérteni egymást, hiszen mindketten mást akarnak: a nő a férfit, a férfi a nőt.

Sok igazság van benne, ráadásul a természet sem a harmonikus és hosszantartó kapcsolatokat támogatja. Erre kicsit rá kellett segíteni. Nem véletlen, hogy a Tízparancsolatban a Ne paráználkodj! a hatodik, közvetlenül a Ne ölj! után, és megelőzve a Ne lopj! parancsot.

A természet logikája érthető: adva van a hím, aki tovább akarja örökíteni génjeit, keresi a legjobb tulajdonságokkal rendelkező nőstényt, DE – biztos, ami biztos – többet, hiszen bármi közbejöhet. A nőstény igyekszik a legjobb hímet megtalálni, hiszen egészséges, továbbszaporodni képes utódot akar szülni. Ha megtörtént az aktus, ami gyors és lényegretörő, a hímre nincs szükség, csak mint a táplálékszerzés eszközére és az esetleges védelemre. (A megközelítésem faék egyszerűségű, biológiában jártas olvasóim elnézését kérem).

A társadalom alapsejtje már az őskortól a család, aminek szilárdsága segített az embernek a zord körülmények között a túlélésben. Ezt az összetartozást törvényileg kellett biztosítani, a természetes ösztönök ellenében. Meg kellett akadályozni, hogy az egy tözsben élő családok között ne legyen tulajdoni vita.
Lásd: Tízparancsolat VII. Ne lopj!; IX. FELEBARÁTOD HÁZASTÁRSÁT NE KÍVÁND!
Manapság a sokat áldott és átkozott emancipáció következtében szinte már nincs is szükség a férfiakra: mesterséges megtermékenyítés, dolgozó nő, minden megoldható. (A megközelítésem faék egyszerűségű, társadalomtudományokban jártas olvasóim elnézését kérem).

A helyzetet tovább bonyolítja a két nem nemi szerveinek különbözősége. Főleg a legnagyobb nemi szervünkről, az agyunkról mondható ez el. Egy női agy és egy férfi agy – lássuk be – nagyon különbözőképpen működik, minden tekintetben, így a szexben is. És ezekből a tényekből adódik problémáink többsége.

Olyannyira, hogy női oldalról felvetődnek az alábbi kérdések:
1. Kellenek e egyáltalán férfiak?
2. Van e egyáltalán “normális” férfi?
3. Van e egyáltalán férfi?

A vendégeimmel való beszélgetések alapján az alábbi csoportokat különítettem el:
-aki megtalálta, vagy megtalálni vélte az igazit:
1. igen 2. igen 3. igen
-aki keresi az igazit:
1. igen 2. talán 3. igen
-aki nem találta meg és feladta:
1. nem 2. nem 3. igen
-aki nem találta meg, feladta, és gyűlöli a férfiakat:
1. nem 2. nem 3. nem.

Jogosak ezek a kategóriák? Tényleg állat minden férfi, ha szexről van szó? Mit várhat egy nő a férfitól? Vannak jogos vagy túlzó elvárások? Ki adja fel önnmagát? És mennyire? Miért pont én változzak? Én már változtam, ő miért nem?

Látható, hogy a férfi-nő kapcsolatban egy bonyolult helyzettel állunk szemben. Blogomban a továbbiakban ilyen kérdéseket is szertnék boncolgatni, gondolataim és tapasztalataim alapján, hátha ráismer az olvasó a saját érzéseire, esetleg ötletet kap élete egy aprócska szeletének jobbá tételére.

Szép, érzéki napokat kívánok:
A Masszőr

Leave a Comment